Külső szíved boldog dobbanása

Testvér érkezése

A testvér érkezése kapcsán a szülőknek általában azonnal a féltékenység jut eszébe, izgulnak: képesek lesznek-e kezelni a rengeteg konfliktusokat. Felesleges túlszorongani a kérdést, azzal a szülő máris elkezdi ásni a csapdát saját maga számára. A gyereket nem kell sajnálni, félteni azért, mert testvére születik, hiszen akkor ő maga is így fog érezni. Minden apró érzést, félelmet átvesz a gyerek, mindent megérez. Érdemes az anyának, apának tudatosítani magában: a testvérrel az addig egyedüli gyermek életében csupán egy újabb emberi kapcsolat születik, amivel együtt járnak majd új örömök, konfliktusok, csakúgy, mint minden emberi kapcsolatok esetében.

 

Akadnak olyan szülők, akik a kis korkülönbségre esküsznek, vannak, akik a nagyobb (5 évnél több) korkülönbségre. Mindegy, hogy mi alapján döntünk, illetve, hogy alakítja az élet, a legfontosabb tény az, hogy a testvérek között kialakuló kapocs egy életen keresztül elkíséri őket, és a mi felelősségünk is, hogy mennyire lesznek majd jó testvérek.

Körülbelül a 4 éves kor az, amikor a testvérek összenőnek a közös játékra, már valódi „testvérharcokkal” találhatja szemben magát a szülő, egy tanulmány arra mutatott rá, hogy: Minél többször avatkoznak be a vitába a felnőttek, annál gyakoribbak lesznek a veszekedések. Sőt, a szülők igazságosztó szerepe megvonja a testvérektől annak lehetőségét, hogy megtanulják, miképpen lehet konfliktust kezelni.

A testvérféltékenység tompítását, illetve a jó testvéri kapocs kialakítását a következőképpen támogathatják a szülők:

  • Kiegyensúlyozott gyerekhez kiegyensúlyozott szülő kell: az anya és apa beszéljenek egymással a rossz érzéseikről, félelmeikről. Stresszben, rettegésben nem lehet pozitív érzelmeket és biztonságot sugározni a gyerek felé.
  • Adjunk időt a nagy gyermeknek! Már a terhesség jeleinek megjelenése előtt érdemes beszélgetni a gyerekkel arról, hogy milyen volt, amikor őt várták, mennyi örömmel és szeretettel várták őt a szülők, mint ahogyan most a kis testvért is.
  • Nemcsak a szavak, a tettek is segítenek: Vonjuk bele a nagy testvért is s készülődésbe, a tapéta kiválasztásába, a babasarok létrehozásába. Nagyon fontos, hogy ne erőltessünk semmit, csak akkor kérjük a segítségét, ha azt látjuk, hogy örömmel teszi.
  • Maradjon a biztos napi rutin: A kisgyereknek igazi biztonságot jelent a napi, heti rutin. Természetes, hogy az újszülött gyerek születésével újra kell írni a hétköznapokat, de ez semmiképpen ne menjen a nagy rovására. Érezze azt, hogy ő ugyanolyan fontos, mint a kis testvér érkezére. Nagyon fontos ilyenkor az, hogy mindkét szülő kivegye a részét a teendőkből, mivel, ha közös programokat szerveznek csak a nagy tesóval (egyenként), akkor ugyanolyan fontosnak fogja érezni magát.
  • Tudja, hogy ő is gyerek: Kapjon ő is minél több babusgatást, simogatást, érezze a törődést. Előfordulhat átmenetileg bepisilés, bekakilás, ez nem különleges dolog, nem szabad sürgetni a változást, neki több időre van szüksége, mint nekünk. Legyünk türelmesek!