A babák sírnak, úgy ahogyan a gyerekek és a felnőttek is sírnak. Az ember sír. Mert fáj, vagy esetleg mert veszteség ért. Mert csalódottságot, tehetetlenséget élünk át. Mert feszültség van bennünk. Mert valami túl sok és elviselhetetlenné válik.
A sírás értékes és mély emberi élmény. Megéléseink egyik feldolgozásának a módja. A feszültség oldásának egyik eszköze. Annak a jele, hogy érző és társas lények vagyunk.
Nagyon nehéz az anyukának eldöntenie, hogy ha éppen „rendben van” a baba, tehát evett, tiszta a pelus, nem volt nyűgös az éjszaka, de mégis sír. Vajon mitől lehet ez? Sokaknál születés után a hasfájás az, ami megnehezíti a mindennapokat, és a tapasztalat azt mutatja, hogy „akármit” is adnak neki, nem könnyíti meg a mindennapokat. Viszont a megnyugtató tény az, hogy 2-3 hónapos korukra kifejlődik annyira az emésztőrendszer, hogy ez elmúljon náluk, akár egyik napról a másikra..
A babák segítenek minket felnőtteket újra közelebb kerülni a bennünk síró élményeinkhez. Ezáltal pedig újra érezhetjük és elfogadhatjuk azokat. Csakis így tudjuk majd megengedni a gyermekünknek is, hogy sírjon. Csakis így tudjuk majd igazán megnyugtatni, ha mi sem félünk a sírástól.
- Miben különbözik a babasírás a felnőtt sírástól? Vagyis miért sír a baba többet?
A babáknak kevés eszköz áll rendelkezésükre érzéseik és szükségleteik kifejezésére és kielégítésére. Nem tudnak beszélni, nem tudnak elmenekülni a rossz érzéseik elől. Sírni azonban a kezdetektől fogva tudnak. Arcuk, tekintetük, hangjuk árulja el belső állapotaikat. Csak a sírásukkal tudják kifejezni ezeket, amiket később megtanulnak elmondani a külvilágnak. Tehát a babsírás, kommunikáció. Csak ezzel a módszerrel tudnak hírt adni a külvilágnak.
Minél kisebb a baba, annál kisebb dolgok is sírásra fakasztják. Önszabályozó képességük még egyáltalán nem működik, éretlen idegrendszerük miatt még nagyon könnyen kibillennek törékeny egyensúlyi állapotukból.
A várandósság és a szülés körüli élmények is nagyon megterhelik őket. Hirtelen kell alkalmazkodniuk a kinti élethez.
- A sírás a múltbeli élmények feldolgozásának az útja, a feszültség oldásának egyik módja.
A várandósság alatti nehéz élmények, a szüléssel járó stressz, a szülést követő szeparáció, ezeket mind fel kell dolgozniuk a babáknak. Mintha meg akarná osztani, hogy mi történik vele, mintha kérné, hogy valaki lássa és értse, hogy ő min megy keresztül. Ezt a fajta sírást nevezik EMLÉKEZETI SÍRÁSNAK.
A babák néha a szülők helyett is sírnak. A baba és később a gyerek is hordozhatja a szülők fel nem dolgozott élményeit. A baba hordozhatja az anyának a közeli múltból, a várandósság és a szülés közeli időszakról, a párkapcsolatból vagy az aktuális élethelyzetből fakadó félelmeit és veszteségeit. Valójában ez a feszültség nem a babáé, hanem az anyáé. Ő „csak” hangot ad neki. A „célja” ezen érzések felszínre hozása a szülőkben. Ha a szülők át tudják érezni saját érzéseiket, azzal megszabadítják a gyereket és a kapcsolatukat ezek súlyától.
A saját belső világod, igényeid, félelmeid, testi és lelki határaid figyelembevétele éppolyan fontos, mint a babád igényei. A babának a szüleire van szüksége éppen úgy, ahogy vagytok, nem kell egy „ideális” szülőképnek megfelelni, a család minden tagjának egyedi igényei és határai vannak. Ezek összehangolása a nagy kihívás és állandó feladat.
MIT TEHETSZ A SÍRÓ BABÁDÉRT?
A testkontaktus, az érintés olyan hormonokat szabadít fel a gyerekben és a szülőben is, amitől könnyebben megnyugszanak. A meleg fürdő a szülővel, a friss levegőn való séta, a naponta visszatérő nyűgös állapot előtti altatás, a hordozókendő gyakori használata is nagyban segít a babák megnyugtatásában.
A lényeg, hogy mindeközben a szülő jelen tudjon lenni. A kapcsolat akkor lesz érezhető és megnyugtató a gyerek számára. Még akkor is, ha nem nyugszik meg könnyen.
Ebben a közös táncban érzékeli és fedezi fel magát a gyerek és a szülő is. Ennek a táncnak elemi része a sírás.